Egy nagyra tartott színészre emlékezhetünk szenzációs alakításairól – de legfőképp az arcáról. Minden nagy színészünkről van egy fotó, amelyről ismeri az ország: egy jellegzetes beállítás, arckifejezés, tekintet velünk maradt a művész halála után is. Inkey Alice ilyen képeket készített.
2021. február 17. 13:23
p
2
5
0
Mentés
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
Az 1940-ben született Inkey Alice pályáját igazolványképek készítésével kezdte tizenévesen, s mint mondja, ez nem volt túl izgalmas feladat, így ha szép arcú alany tért be hozzá, gyorsan készített róla néhány „sztárfotót”, olyasmiket, amilyeneket édesapjánál, a kor talán legnagyobb fotósánál, Inkey Tibornál látott. A fényképész-szövetkezet nem nézte jó szemmel, hogy túl sok filmet használ el a lány – bár az utórendelésekkel a költségvetési hiányt mindig behozta –, és „egyébként is unalmas munka volt”, így amint tehette, Alice a filmgyárhoz igazolt. Az elvállalt retusőri munka eldöntötte sorsát, s idővel – édesapja mellett – az egyik legnagyobb hazai standfotósként tartották számon.
Első önálló filmjében, a Mici néni két élete című klasszikusban Páger Antal és Kiss Manyi fotósaként debütált. „Rettentően izgultam, felvonult a színészcsapat, csupa olyan nagyvad, akitől kirázza az embert a hideg. Nagyon meg akartam felelni, dolgoztam, ők pedig elfogadtak, mert filmes családból jövök” – meséli Alice. Mesterének Illés Györgyöt, a kétszeres Kossuth-díjas operatőrt tartja, akivel a Mici néni két élete után rögtön a Pacsirtát, majd nyolc másik nagyjátékfilmet készített sorozatban. „Éveken át dolgoztam Gyuri bácsival, így a legnagyobb rendezőink, Makk Károly, Fábri Zoltán és az operatőr Sára Sándor mellett tanultam a szakmát” – mondja. Elővesz egy fotóalbumot: a lapokon egymást követi Latinovits Zoltán, Bujtor István, Dajka Margit, Törőcsik Mari, Venczel Vera és még sokan mások, az elmúlt évtizedek legnagyobb színészlegendái.
Döbbenetes film lett az új Mission: Impossible. Nem csak azért, mert látványos. Persze, az, de ez várható volt. De itt most valami más is történt: eljött a vég. Kritikánk!
A katolikus egyház „tartalomgyártója” nem e világból való. Ez a mi nagy szerencsénk. Ha nem így lenne, tényleg hagyhatnánk a fenébe az egészet. Győrffy Ákos írása.